u/Nagyonnedvespunci

Elfelejtettem nektek megmutatni, hogyan szoktak indulni a reggeleim… 🫣 Van, amikor az ébresztő után még egyáltalán nincs kedvem felkelni, inkább maradok még egy kicsit az ágyban. Ma pedig úgy alakult, hogy kicsit hangosabb lett a reggel a tervezettnél…

Azt hiszem, a napindítással ma sem volt probléma.... 😘

Csütörtök reggel már jóval az ébresztő előtt felébredtem. Az első gondolatom a Vitorlás volt.

A második pedig Tamás.

Legalább háromszor átöltöztem, mire sikerült eldöntenem, miben menjek. Tudtam, hogy úgyis munkaruhát kapok, mégis fontosnak éreztem, hogy amikor belépek azon az ajtón, jó benyomást keltsek.

Tíz perccel korábban érkeztem.

Ahogy beléptem az étterembe, ugyanaz az érzés fogott el, mint legutóbb.

A terem még üres volt, az asztalok tökéletesen megterítve vártak, a konyha felől pedig már hallatszott az edények csörgése és a halk beszélgetés.

– Maga mindig ilyen pontos?

Megfordultam.

Tamás állt mögöttem.Fehér inget viselt, az ujját könyékig feltűrte. Mosolygott, de most valahogy másképp nézett rám, mint az első találkozásunkkor.

– Inkább korán jövök, mint későn.

– Ezt szeretem hallani.

Jöjjön, megmutatom az öltözőt.Elindult előttem a folyosón. Próbáltam a környezetre figyelni, de közben azon járt az eszem, miért lettem hirtelen ennyire ideges.

Az öltözőben kikészítve várt rám a munkaruha.– Tíz perc elég lesz?

– Öt is.

Felvonta a szemöldökét.

– Látom, nagyon bizonyítani akar.

– Mondtam, hogy nem fogja megbánni, hogy adott egy esélyt.

Néhány másodpercig csak nézett.

– Emlékszem.

Azzal becsukta maga mögött az ajtót.

Gyorsan átöltöztem, összefogtam a hajam.

Tamás végigvezetett rajtam .De nem szólt semmit.

Megálltunk a pultnál.

– Ma itt kezd. Megmutatjuk, mi hol van, aztán meglátjuk, mennyire gyorsan tanul.

Kívülről próbáltam magabiztosnak tűnni, belül viszont rendesen izgultam.A pult mögött egy fiatal lány dolgozott. Tamás intett neki.

– Nóri, ő Lili. Ma van próbanapon. Mutass meg neki mindent.

– Szia! Gyere, ne félj, nem olyan vészes, mint amilyennek elsőre látszik – mosolygott rám.

– Remélem, mert jelenleg azt sem tudom, mihez nyúljak.

Nóri nevetett, és sorban megmutatta a kávégépet, a poharakat, az üdítőket, a borokat, majd elmagyarázta, hogyan működik a rendelés.Az első kávémat még úgy készítettem el, mintha legalább egy vizsgabizottság állna mögöttem.

– Lazábban – hallottam Tamás hangját.

Hátranéztem.

Természetesen ott állt.

– Könnyű mondani, amikor maga csak figyel.

– Ez a dolgom.

– Akkor legalább ne ilyen feltűnően.

Hamarosan megérkeztek az első vendégek, és onnantól felgyorsult minden. Poharakat szedtem össze, italokat vittem ki, rendeléseket adtam le, majd amikor elkészültek az ételek, mentem értük.Egyre jobban kezdtem élvezni az egészet. Szerettem, hogy folyamatosan történik valami. Egyik pillanatban kávét készítettem, a másikban már három tányérral indultam az egyik asztalhoz, utána pedig vissza a pulthoz az italokért.

És közben néha-néha találkozott a tekintetem Tamáséval.

Mindig csak egy pillanatra.

De már az is elég volt.

Dél körül végre lett néhány nyugodtabb percem. Elővettem a telefonom.

Hat nem fogadott hívás Mónitól.

A homlokomra csaptam.

– Basszus. Móni…

Még neki sem mondtam el, hogy ma próbanapom van. Meg fog ölni érte...

Vége lett a napnak. Nem kicsit fáradtam el, a lábaimat már alig éreztem, mégis jóleső fáradtság volt. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan elrepült az idő. Talán azért, mert ennyire jó társaságba kerültem. A pultban végig ment a hülyéskedés, de a konyhán is nagyon jó volt a banda. Ha volt egy szabad percük, mindig szólt valaki valami hülyeséget, amin aztán mindenki röhögött.

Egyetlen nap alatt úgy éreztem, mintha már sokkal régebb óta ismerném őket.

Mielőtt elindultam volna átöltözni, összepakoltam magam körül. Letöröltem a pultot, mindent visszaraktam a helyére, és még egyszer körbenéztem, nem hagytam-e valamit magam után.

– Na, én mára kidőltem – mondtam nevetve.

Elköszöntem azoktól, akik még bent voltak, aztán elindultam az öltöző felé.

Útközben azonban megtorpantam az iroda előtt.

Egész nap azon gondolkodtam, vajon mit szólnak hozzám. Szerintük jól ment? Elég gyors voltam? Maradhatok?

A másik két főnökkel még rendesen bemutatkozni sem volt időm. Ők már korábban elmentek, így az irodában csak Tamás maradt.

Az ajtó résnyire nyitva volt. Láttam, hogy az asztalánál ül, és valamit néz a számítógépen.

Vettem egy nagy levegőt, aztán bekopogtam.

Tamás felnézett.

– Igen?

Bedugtam a fejem az ajtón.

– Bejöhetek? – kérdeztem.

– Persze. Gyere csak.Beléptem, és becsuktam magam mögött az ajtót.

– Csak szerettem volna megkérdezni valamit, mielőtt elmegyek.

Tamás hátradőlt a székében.

– Gondoltam, hogy ezért jössz.

– Ennyire kiszámítható vagyok?

– Egész nap láttam rajtad, hogy tudni akarod, mi lesz.

Elmosolyodtam.

– Jó, lebuktam.

Szóval…Szerinted?

– Tamás, egész nap talpon voltam. Most nincs energiám találós kérdésekhez.

Felnevetett.

– Rendben. Akkor egyszerűen mondom. Én elégedett voltam veled.

Éreztem, hogy rögtön vigyorogni kezdek.

– Tényleg?

– Tényleg. Gyorsan tanulsz, nem kell utánad járni, és a vendégekkel is jól bánsz. Ráadásul úgy látom, a többiekkel is megtaláltad a hangot.

– Nagyon. Jó fejek. Még a konyhán is mindenki.

– Ezt hallottam.

– Mit hallottál?

– Hogy öt perc alatt otthon érezted magad.

– Azért öt percnél kellett több.

– Legyen tíz.

Elnevettem magam.

Aztán eszembe jutott, amiért valójában bejöttem.

– Akkor… jöhetek még?

Tamás rám nézett, de most néhány másodpercig nem válaszolt.

– Persze, hogy jöhetsz. Ha neked is megfelel, szeretnénk, ha maradnál.

Egy pillanatig csak álltam előtte. Hiába reméltem egész nap, hogy ezt fogja mondani, amikor tényleg meghallottam, alig akartam elhinni.

– Komolyan?

– Komolyan.

A fáradtságom abban a pillanatban mintha eltűnt volna.

– Rendben. Akkor felmondok a Teraszban.

Tamás meglepetten nézett rám.

– Ilyen gyorsan döntöttél?

– Igen. Már reggel is éreztem, de most már biztos vagyok benne. Nagyon jól éreztem magam itt.

Aztán csak álltam előtte vigyorogva.

– Nagyon-nagyon köszönöm a lehetőséget. Tényleg.

Olyan boldog voltam, hogy legszívesebben odaléptem volna hozzá és megöleltem volna. Egy pillanatra még az is átfutott rajtam, hogy egyszerűen megteszem.

Már majdnem elindultam felé, aztán időben észbe kaptam zavartan összekulcsoltam magam előtt a kezem.

Tamás persze észrevette.

– Mi az? – kérdezte mosolyogva.

– Semmi.

– Az előbb még nagyon mondani vagy csinálni akartál valamit.

– Nem fontos.

– Most már érdekel.

Elnevettem magam, és éreztem, hogy kezdek zavarba jönni.

– Csak annyira örülök, hogy majdnem megöleltelek.

Tamás néhány másodpercig csak nézett rám.

– És miért nem tetted?

Erre már én hallgattam el.

– Mert… te vagy a főnököm.

– Ez igaz.

Felállt az asztaltól, és elindult felém.

– De egy ölelésért még senkit nem rúgtam ki.

Odaléptem hozzá, és megöleltem.

– Köszönöm – suttogtam. – Tényleg nagyon köszönöm.

Tamás egy pillanatra meglepődött, aztán átölelt. Nem tudom, mennyi ideig állhattunk így. Talán csak néhány másodperc volt, nekem mégis sokkal hosszabbnak tűnt.

Annyira finom illata volt. Közelről még jobban éreztem a parfümjét, és valamiért egyáltalán nem akaródzott elengednem.

Szinte ösztönösen mozdultam egy leheletnyit közelebb hozzá. A combom finoman az övéhez ért,

Megéreztem, hogy dudorodik a nadrágja. Abban a pillanatban már biztos voltam benne, hogy kíván engem.

Nem is gondolkodtam. A kezem szinte önálló életre kelt, és ösztönösen elindult lefelé. Már majdnem odaértem a sliccéhez, amikor rádöbbentem, mit készülök csinálni.

Felnéztem Tamásra.

A tekintetéből pontosan láttam, hogy ő is érzi, mennyire megváltozott közöttünk a levegő.

Tamás tekintete egy pillanat alatt megváltozott.

– Lili… nekem családom van. Van egy feleségem. Nem tehetem ezt.

Egy pillanatig csak néztem rá. Nem hátráltam meg.

– De akarod – mondtam halkan.

Tamás felsóhajtott.

– Ne nehezítsd meg.

– Nem én teszem nehézzé. Egész nap úgy néztél rám, hogy pontosan éreztem, mi jár a fejedben.

– Attól még van egy határ.

Közelebb léptem hozzá.

– Akkor mondd a szemembe, hogy nem kívánsz.

Tamás hallgatott.

– Te mindig ennyire rámenős vagy? – kérdezte.

– Csak akkor, ha tudom, mit akarok.

– És most mit akarsz?

Közelebb hajoltam hozzá.

– Téged.

Tamás lehunyta a szemét egy pillanatra.

– Lili, ebből baj lesz.

– Lehet.

– És ez téged egyáltalán nem zavar?

Megráztam a fejem.

– Jelenleg? Egy kicsit sem.

Simogattam az egyre jobban dudorodó nadrágját, és már nem volt bennem semmi bizonytalanság. Érezni akartam. Kicsatoltam az övét, óvatosan benyúltam, és a kezembe fogtam a férfiasságát. Éreztem, ahogy lüktet a kezemben.

Felnéztem Tamásra, aztán lassan letérdeltem elé.

– Tedd a számba – kértem halkan. – Érezni akarom a számban a lüktető farkadat.

Ahogy kimondtam, már a számban is volt.

Isteni volt az íze. Mohón szoptam, azt akartam, hogy a számtól élvezzen el. Egyre erősebben szívtam magamba.

– Lili, nem bírom… – nyögte.Pontosan ezt akartam hallani.

Nem álltam meg. Minden cseppjét magamba nyeltem. Tamás teste megfeszült, majd hatalmasat élvezett a számba. Alig bírtam nyelni.

– Most is azt akarod mondani, hogy nem kellett volna?

Tamás csak nézett le rám.

– Te teljesen meg fogsz őrjíteni.

Elmosolyodtam, aztán megigazítottam a ruhámat.

– Akkor jövő héten hétfőn jövök, édes – mondtam olyan természetességgel, mintha az előbb semmi különös nem történt volna.

Tamás hitetlenkedve felnevetett.

– Édes?

– Miért, nem tetszik?

– Lili, öt perce vagy hivatalosan az alkalmazottam, és már becenevet is kaptam?

– Szokj hozzá.

Az ajtóhoz sétáltam, de mielőtt kiléptem volna, még egyszer visszanéztem rá.

– Hétfőn találkozunk, főnök.

– Lili…

– Igen?

Megrázta a fejét, de közben mosolygott.

– Semmi. Menj, mielőtt tényleg meggondolom magam.

– Úgysem fogod.

Rákacsintottam, és becsuktam magam mögött az iroda ajtaját.

Az öltöző felé menet már alig bírtam visszatartani a vigyoromat.

Hétfőtől itt dolgozom.

És valami azt súgta, hogy Tamással ez még csak a kezdet volt🫣

Kíváncsi vagyok a tapasztalataitokra érzésre mennyire van különbség? Mennyire változtatja meg az élményt?😁

Fiúk ..ti tudtok úgy is élvezni, hogy egyáltalán nem értek magatokhoz? 🫣 Például néztek egy filmet vagy egy nagyon izgató nőt, és pusztán a látványtól sikerül, kéz használata nélkül ?
Kíváncsi vagyok, van-e köztetek olyan, akinek ez megy😙

​

Volt már olyan, hogy maszturbálás közben megzavartak vagy rajtakaptak? 😂

Az egyik kedves férfiú itt megírta nekem, hogy ma a mosdóban játszott magával, miközben engem hallgatott... 🫣

Édeske, puszillak😘

De máskor inkább otthon, ne a munkahelyeden! 😂